Arab dal csendes éneke csapja meg fülem, követem a hangot és belépek a konyhába, ahol egy felkötött sűrű fekete hajú asszony magabiztosan sürög-forog.
A fazékban bő vízzel felöntött bárányhúskockák főnek zöld kardamommal, fahéjjal és csipet római köménnyel. Másik fazékban a sáfránytól sárgára festett illatozó jázminrizs fő.
Azt mondják a nálunk kapható rizzsel köszönő viszonyban sincs.
Körbenézek milyen fűszereket találok. Van itt sáfrány, római kömény, kardamom, fahéj, kurkuma, szegfűszeg és megannyi fűszerkeverék.
A háziasszony mártást készít. A hagymás paradicsomos mártásba főtt csicseriborsót szór római köménnyel és méregerős paprikával. Saláta következik. Apróra vágja a paradicsomot, hagymát és uborkát majd rengeteg petrezselyemzölddel szórja meg. Nem fűszerként, hanem a saláta fontos alapanyagaként használja. Végül felteszi az i-re a pontot a facsart citromlé és az aranyzöld olívaolaj hozzáadásával.
Számunkra szokatlan módon az étkezőasztal a padlóra terített szőnyeg, ahol a családtagok körbeülnek
Már látom, az arab háziasszonyunk kétszer annyi ételt készített, mint amennyi bőven elég lett volna.
A finom ebéd után jön a mentatea és a törökös zaccos kávé. Nézzük csak, hogy is készíti a kávét. Az őrölt babkávét cukorral és vízzel röpke percig forralja, miközben a tetején selymes barna hab képződik. Miután leülepedett a zacc kicsinyke csészékbe tölti, miután a habot elosztja a csészék között.
Persze, az elmaradhatatlan desszert is tálalásra kerül, ami mézes sütemények és gyümölcsök kavalkádja. Naná, hogy mézes hisz az arab országok forró klímája megköveteli a mézzel tartósított sütiket, így a sivatagi körülmények között egyes aprósütemények hónapokig is elállnak.
Úgy gondolom, senki sem maradt éhen.
